A FALLOSZ MITOLÓGIÁJA

Az antik kor szexualitása a misztikumtól a pornográfiáig szinte minden megközelítési módot ismert. A huszadik sázad lélektana éppen innen vezeti le a legkülönbözőbb szexuális magatartásformákat és ösztönöket. 

MISZTÉRIUMOK ÉS ORGIÁK 

A nemiség transzcendens ereje a lét legősibb titkai közül való. A görögöknél a vallás csúcspontjainak számító misztériumokban a jóslás, az istenek kinyilatkoztatásai mellett mindig főbenjáró szerepet kapnak az élet születésének titkai. 
Vannak misztériumok, amelyek a női nemiség titkait kutatják (Demeter és Koré az eleusziszi hagyományban), mások a férfiasság termékenyítőerejét ünneplik (Dionüszosz ünnepségein), de néhány misztériumban (például a szamothrakéin) mindkettő, és egyesülésük a főszereplő. 
A misztériumoknak mindig van ezoterikus része nyilvános mulatságokkal, színjátékkal, pompás felvonulással - és rendszerint orgiasztikus szabadossággal. 
Az orgiák - ahol az alkohol, esetleg más bódulatkeltő szerek használata, a morális korlátok áthágása, legtöbbször pedig a szabad szerelem minden formája kívánatos volt -, számos, fontos funkciót töltöttek be. Genetikailag vérfrissítést jelentettek, pszichésen feszültségoldást, szabad vagy/és ösztönkiélést, mágikusan pedig a természetet, a növények buja növekedését, az állatok bőséges szaporodását voltak hivatottak hathatósan segíteni. 

*   *   *

MITOLÓGIA 

A mitológia is a felszabadult szexualitásról beszél, legalábbis az istenek vonatkozásában. Az istenségek bonyolult kapcsolatokba keverednek egymás feleségivel, leányaival, félistenekkel és földi emberekkel egyaránt, amit aztán parázs családi viták, cselvetések, varázslatok, sőt gyilkosságok követnek. Néhány figurának pedig kifejezetten a mértéktelen szexualitás a lételeme. 

Ábrozolják Dionüszoszt is merev fallosszal, de Priaposz, akit élet és halál őrének neveztek, mindenkin túltesz. Misztériumoban a szexualitás és a halál-túlvilág titokzatos határmezsgyéi sejlenek fel. A hétköznapi versfaragás (főleg a római korban) persze korántsem ilyen emelkedett, egész gyűjtemények maradtak fenn a Priaposzról-Priaposzhoz írott obszcén versekből. "A kert veres őre, az illőnél merevebben", akinek "egyetlen nő sem túl tágas", büntet olykor férfit és nőt egyaránt, sőt azt sem titkolja, hol és hogyan. A kert, a kapu, a szántás, a föld felásása, kapálás, cséplés, a virág, a gyümölcs  és leszedésük a szelídebb versek erotikus szimbólumai. 

Más költemények a phallosz mellett a cunnosz dicsőségét is megéneklik. Némelyik pajzán szerző, akár a mai Móricka, mindenben, ami hosszúkás és hengeres vagy éppen homorú és üreges, csak "azt" látja. Faunus (Pán) isten és a szatírok gyönyörű férfi-felsőtestekkel, szép szóval, énekkel, zenével csavarják el a halandó nők fejét, majd állati altestükkel üzekednek velük. E lények egyértelműen a nemiség kettős természetének szimbólumai. A női nemiség harmonikus oldalát jelentik a nimfák, a sötét, pusztító aspektust a férfiakat dalukkal halálba csábító szirének, az argonautákat disznóvá változtató varázslónő, Kirké, vagy a puszta látványával is ölni képes Gorgók és Medusza képviseli. /Forrás: freespirit.hu 

*   *   *   *   *

 

Szerkesztő: E.L. di Reirossi, sp. tanácsadó, író, tanító